Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
2012.05.31: AZ LD50.HU MÁTÓL READ-ONLY MÚZEUM. KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ELMÚLT 11 ÉVET.



liquid

estee

9th

d4m4g3

LD50 e-könyv. Majd.
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 

----------------
Ti, LD50 támogatók
 
Felhasználónév
Jelszó
 
MACHINE MUSIC

HARDERGENERATION (NINTH)

PLANETDAMAGE (DAMAGE)

NEGATIVE ART (ZERO)

SOUND OF JAPAN (CASE)

KULTBLOG

BEATS (SAJTOS)

101KLUB

LD50 @ LAST.FM


BLACK-HEAD AGENCY
 
 
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)
 
: : : : : :
 
2010. november 4., Csütörtök 15:24
Néha Játék 12 - Walker in the wastes


A fenti alkotás nem önálló játék, nem társas, nem számítógépes – egy kevéssé ismert, ám annál méretesebb Call of Cthulhu-kiegészítõ a viszonylagos óidõkbõl. A Pagan Publishing kiadványa szabványos és hideg, mint a jégkocka, sok meglepetést nem hoz, ám épp ezért szolgál pár tanulsággal a mûfaj elvárásairól.

Szóval a WITW nem jópofa mini-rpg, ma már elég nehéz beszerezni (letölthetõ kalózpéldányoknak meg fénymásolatoknak nem jártam utána, de online árveréseken biztos jó drága). Kicsi az esélye, a hétköznapi felhasználó találkozzon vele, hogy le is játssza, még kevesebb, ám a Cthulhu-tudorok elõtt felvet pár érdekes kérdést. Elõször is, mint a címlap fennen hirdeti, ez a Pagan Publishing elsõ nagyobb kiadványa, ’94-ben jelent meg. A Chaosium által licenszált garázskiadó sok tekintetben pápább a pápánál, azaz még az anyacégnél is „cthulhusabb” cuccokat hozott ki, pár évvel késõbb nekik köszönhette a mûvelt világ a Delta Greent vagy az Unspeakable Oath fanzint. Az itt induló menõ független szerzõk, többek közt Dennis Detwiller és John Tynes mára kisebb celebbé nõtték ki maguk – már a játéktervezõk köreiben, nem a valóságsókban. Elõbbi gyártmánya pl. az InSylum szintén Mítosz-környéki minijátéka (taglaltuk e hasábokon jó régen), utóbbié a Puppetland c. horror-mesejáték (ezt tán még fogjuk).

A WITW idején viszont a fiúk még nem szakadtak messze gyökereiktõl. A külsõre fasza, kellõen rideg és vészjósló könyv 200 oldala közül az elsõ pár tucaton a szorgos háttérmunka gyümölcseit látjuk viszont, amit a szerzõk tán sajnáltak csak úgy kidobni. Mivel a kampány központi alakja Ithaqua, a fagyos mezõk szélistene, itt megtudjuk, hogy a világ különféle mitológiáiban ez az entitás milyen álneveken bukkant elõ (mert ugye egyértelmû, hogy Enlilként is csak õt imádták a megtévedt sumérok). Kapunk még vadiúj karakterlapot, idõrendi táblázatot, pár bekezdést az eszkimók életmódjáról, légiharci (!) szabályokat, ti. a léghajózgatásnak nagy szerepe lesz a kalandok során, új varázslatokat és tiltott könyveket, e téren tehát nagyjából a szokásos.




A cselekmény nem túl mellbevágó – nagy kockázat nélkül kijelenthetõ, hogy az Orient Express- vagy Masks of Nyarlathotep-féle kalandok világméretû, de elég egy kaptafa kereteit követi. A nyomozók egy tudományos kutatócsoport tagjaiként elõször a Kanada fagyos északi vidékén eltûnt Franklin-expedíció maradványait keresgélik, és a helyi eszkimók szennyes ügyeibe ütközve döbbennek rá, hogy a helyzet sokkal gázabb, mint legsötétebb álmaikban feltételezni merték. Az önjelölt világmegmentõk ezután bejárják a világot a Kurili-szigetektõl Törökországig a nagystílû kultisták telephelyei és léghajói nyomában, legtöbbször azzal az egész egyszerû céllal, hogy megsemmisítsék egyiket, másikat, ideális esetben mindkettõt. A szektások ugyanis a fél évig tartó sarki éjszaka hidegében készülnek Ithaqua kiszabadítására pontosan az Északi-sarkon, és ezt a helyet 1930-ban még annyira sem könnyû megközelíteni, mint napjainkban.


“ The cold wind of the far stars is the breath I draw, and my veins are as ice. I am humbled, I am reduced. ”

A „kaland” gyakran nem áll másból, mint az ellen fõhadiszállásának térképébõl, fegyveres erõinek és házõrzõ szörnyeinek adataiból, és ennyi, indulhatunk kommandózni. A tervezésnek, logisztikának és a szó legszorosabb értelmében vett taktikának így legalább akkora szerepe nyílik, mint a hõsök tövig koptatott Könyvtár- és Latin-gurításainak. Ennyire persze nem egyoldalú a dolog, utána kell járni többek közt a Végzet Táblái néven ismert sumér ereklyének, mely választ ad a teremtés minden titkára, és tán az elûzõ-formula is kinyerhetõ belõle, és lehet idõt vesztegetni olyan szépen részletezett vörös heringekre, mint egy camdeni gengsztertanya vagy egy amatõr skót kultista egyszemélyes monolit-szentélye.

Hiába tehát a sok nagy név, sem az ötletek, sem a kidolgozás nem megy a kor átlaga fölé, bár a képek elég jók: a sokoldalú Mr. Detwiller fekete-fehér festményei elnagyoltak, mégis bennük a rémisztõ õserõ. Ami miatt a WITW mégis érdekes lehet, az a kimondatlanul jelen lévõ sugallat – talán feltûnt, milyen döntõ szerepe van itt az utazásnak, harcnak, az egészen direkt fizikai akciónak. Ez pedig egyértelmûen szembemegy számos (esetleg csak mifelénk?) bevett közhellyel, melyek szerint a CoC valami utolérhetetlenül kifinomult és intellektuális játék lenne, és mi sem állhat tõle távolabb, mint dobtárassal ritkítani az emberiség ellenségeit, már amelyiket lehet, vagy örvendezni a szerencsés dobás nyomán, dinamittal cafatokra robbantott rossz emberek végzetén… A PP gárdája biztosan jól ismeri a Mítosz külsõ-belsõ mûködését és lelkivilágát, meg aztán ne feledjük, hogy az eredeti novellában is rendõrségi rajtaütés veri le a gonosz mocsári szektát, utána hajóval mennek át magán a Nagy Cthulhun. Az akciódúsabb stílus mégsem lenne egészen pogány és vérpistikés hozzáállás?

Említésre érdemes még az utószó és a záróanyagok. Az ilyenkor szokásos önvállveregetések (hogy csúnyább képpel ne éljek) mellett bepillanthatunk a mû keletkezésének körülményeibe, a kilencvenes évek elejének félamatõr szerepjátékfejlesztõi szcénájába Amerikában, sõt vicces kis személyi azonosítókártyát is kivághatunk, ami igazolja, hogy lenyomtuk a kampányt (vagy nem, de alig ennyien és ennyien pusztultak meg a partiból), majd a mesélõ hitelesítésével ellátva büszkén viríthatunk vele a találkozókon. Elmélyültebb gyíkok szívének különösen kedves a stábfotó, rajta a fél Pagan Publishing, mint ádázul pózoló, pufidzsekis és talpig szemüveges orvostanhallgatók, illetve a jobb szélen Mr. Tynes, aki már akkor elmélyült tekintetû metálosnak nézett ki.

(A Friedrich-kép csak illusztráció, de lélekben jól passzol.)

| 3 hozzászólás © Marvin
Hozzászólok
Rini   2010. november 24., Szerda ( 10:32 ) #3
Regisztráció időpontja:
2006. január 11.
Üzenetek száma: 11375
ne is vegye el a kedved:) én nem vagyok nagy gémer, se live, se pc-n, ezért nem tudok érdemben hozzászólni:P
viszont tényleg olyan helyre is kéne publikálni az írásodat, ahol nagyobb a célközönség. bár google is kidobja, ha vki rákeres:)
Marvin   2010. november 7., Vasárnap ( 16:34 ) #2
Regisztráció időpontja:
2002. augusztus 20.
Üzenetek száma: 14670


Láttam egy képet Anna
Frankról, szerintem ronda.



Á, a csöcsös képeken kívül alig szól hozzá valamihez az igényes közönség, de ez nem veszi el a kedvem a népmûveléstõl. Puppetland volt itt.

:(


Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision