Larrnakh - Like The Silken Shrouds Of Loneliness Epidemie 2011
Myspace

A tovább után Sütõ Judit (Last Exit) ajánlóját olvashatjátok.

Ez egy ízig-vérig téli lemez. Didergõs hõmérséklettel, sivár és mozdulatlan tájképekkel, néma hóeséssel és csalóka napfénnyel. A kesztyût és a sálat jobb már most, az elején elõvenni.

FIRST AID 4 SOULS - Deathstep 2011 - Electro Arc Records

A tovább után olvashatjátok Shir-Khan gondolatait az új First Aid 4 Souls-albummal (Deathstep) kapcsolatban, valamint hivatalos anyagokat és egy videót is kaphattok ízelítõként. Katt!

Az angol Younger Brother duó harmadik lemeze már a megjelenése elõtt heves indulatokat váltott ki a rajongókból. Mikor a cikkhez készülõdtem, elhatároztam, hogy minden erõmmel azon leszek, hogy az általános vélekedéssel ellentétben bizonyítsam: a Vaccine-nek vannak értékes pillanatai. Nem volt könnyû dolgom.

Új, hiánypótló rovat indul az LD50 fõoldalon, ambient témakörben. Egy szakavatott chill-out guru, Moesko fogja bemutatni az ambient mûfaj minden zegét és zugát alapoktól a friss és ropogós megjelenésekig (az a Moesko, aki már idõtlen idõk óta fáradhatatlanul tolja az ambient.freeblog.hu méltán híres szekerét). Hogy megspóroljunk nektek pár kattintást, házhoz hoztuk nektek a mestert, olvassátok szeretettel (és persze ne fogjátok vissza magatokat a bátorító-érdeklõdõ-visszakérdezõ kommentekkel sem!).



Clem Leek 2010 elején indította útjára a Schedios Recordsot, és a tavasz folyamán ki is adott három rövid, ám annál megindítóbb kislemezt a modern klasszikus zene mûfajában. Zongorán elõadott szemelvényekrõl van szó, melyek letisztult stílusban zengnek apró, szinte észrevétlen szépségekrõl egy csendes, omladozó falú szobában ülõ hallgatónak.

Idén tavasszal-nyáron három magyar, akusztikus gitárra épülõ zenét játszó, (jobb híján) dark folknak, apocalyptic folknak, esetleg neofolknak nevezhetõ zenekar lemeze is megjelent, a hazai állapotokat ismerve talán egyáltalán nem meglepõ, hogy mindegyik külföldön. Róluk szól ez a kis írás, ami elfogultság/személyes érintettség miatt nem tekinthetõ kritikának, maximum lemezismertetõnek, vagy még inkább ajánlónak, kedvcsinálónak.

Sokként ért a hír, hogy egy hegesztõszemüveget viselõ, kopasz õrült mindent latba vet, hogy világuralomra törjön! Hû követõi, a magukat Toy Soldiersnek nevezõ csoport tagjai már behálózzák a világot! Óriási robotok lepik el a nagyvárosokat! Meneküljön, ki merre lát, itt jön Dr. Steel!

Ska-reggae-õrület seper végig a városon, gyakorlatilag egyszerre jelent meg a PASO és az Irie Maffia új lemeze, közben csak úgy mellékesen felbukkant egy új Manu Chao kiadvány, úgyhogy be kellett emelnünk egy olyan klasszikust is, mint a Cherry Poppin’ Daddies. Bár az Irie már megtartotta a lemezbemutatóját a Gödörben (teltház), a PASO-é december 4-én lesz a a Pecsában!

Amilyen szar az idõ, annyira jó a lemezfelhozatal. És ki akarná elhagyni a lakást, ha otthon kivételesen csupa négyes minõsítésû lemez hever az asztalon? Az összefüggõ szürkeséghez kísérõzenének ott van az új Epica, a viharokhoz az új Slayer, az egy kezemen megszámolható napsugarakhoz pedig a Nemjuci. És mielõtt nekiállnánk filmezni, elõbb adjunk egy esélyt a fantáziának is a Flip Skateboard filmzenéjével.

Elsõ õszi merítésünk elég mélyre sikeredett. Elõször a gitárt már egészen félretoló Ian Brown immár elektropoposnak nevezhetõ albumát vesszük mikroszkóp alá, majd következik a megboldogult Kurt Cobain, illetve a Sonic Youth egyik kedvenc zenekarának, a Dinosaur Jr-nak az új lemeze. Aztán pár gondolat erejéig megemlítjük Matisyahu haszid-reggae katyvaszát, hogy aztán megbékéljünk egy kis hazaival, a The Moon And The Nightspirit muzsikájával.